Él bennem üveg-palackba zárva:
egy Lélek-Gyermek, aki oly rég szomorú.
Sírva dörömbölt, majd feladta,
s azóta egy bús dalt dúdolgat: hátha meghallja valaki.
A DAL zeng, árad ki, de nem hallja meg senki.
Még Én sem voltam hajlandó feléfordulni,
mert nem tudtam kiszabadítani Őt a védőpalackból.
A találkozás mindkettőnk számára annyira fájdalmas...volt
csak hull a könny... és meghasad a szív!
Az utóbbi periódusomban, ezt éltem. Van vele munka, de megéri! :)))
Puszza mindekinek:)) Pszt...A Tavasz már itt oson a fák közt...
REA
